Luther visszatérése Wittenbergbe (1522-25)
Luther visszatér Wittenbergbe és átveszi a reformáció vezetését
Az elsô "képrobolás" után visszatért Luther Wittenbergbe. Néhány reformot visszavont, mert attol tartott, hogy az embereket tulságossan az új hithez kényszerítenék. Ezt természetessen meg akarta akadályozzni.
1522 március 6.-án visszatér Luther Wittenbergbe és a "böjti predikációval" a reformátikus mozgalmat, mely az ô véleménye szerint radikálissan megváltozott, ismét egy mérsékelt irányba helyezze.
A kiátkozott visszatérése ugyan még veszélyes, de reformátorok Luther biztonsága szemszögébôl további részsikereket könyvelhetett el: A 2. nünbergi országgyülés szerint a kiátkozzást nem tudják megvalosítani. A harmadik nünbergi országgyülésen a kiközösítést ujra megerösítették, de a reformáció addigra annyira teret nyert, hogy Luther letartoztatása kevéssé valószinû volt.
A következô években Luther azon dolgozott, hogy írásaival és prédikációval tanítását megvalósítsa.
Az írásában "A világi felsőbbségről, hogy meddig tartozik neki az ember engedelmességgel" Luther a politikai etikája alapját fogalmazza meg, mely munkályában ismét a mérsékelt beállítottsága jellemzô.
1522-tól 1524-ig Luther prédikációs tevékenységét kell hogy kiemeljük. Egész Közép-Németországban prédikációs utazásokat tesz, így 1522 ôsszén Erfurtba és Weimárba is. Nagyon fontos feladatnak tartja, az evangélium hirdetését és magyarázatát.
Az írásaival mint pl. "Az istentisztelet rendje az egyházközségben" és "Formula missae"(A Mise rendje és formája) az istentisztelet rendjét reformálta.
A szociális ügyek reformját az ún. közös kassza bevezetése jelentette. A község szociális és oktatási feladatát a régi egyház vagyonának bevonásával fedezték.
Luther egyik legsürgetőbb feladata az oktatásik reform végrehajtása volt. Visszatérése elött egy-kétt professzor és tanuló Luther interpretációja miatt elbizonytalanodott és az egész oktatási rendszert megbénította.A reformációnak azonban jól képzett lelkészekre, tanárokra és tisztviselőkre volt szüksége. Az írásában "Minden német város tanácsnokának: kik a keresztény oktatást felépíteni és fentartani akarják" kötelezi a felsöbbségeket, hogy a fiataloknak egy jó oktatást garantáljanak.
Luther és a parasztháború
A reformációnak új ellensége alakultak. Ezek a saját soraiból jönnek. Luther öket izgága és romlott léleknek nevezte.
Münzer Tamás, pap és egykori Luther-hívô, 1525-ben Közép-Németországban a parasztlázadás vezére lett, mely délnyugaton már 1524-ben fellángolt. Ezek, a Lutheri tanokra hivatkozó erôk, igazságos (gazdasági) viszonyokat követeltek, akár a hatóságok megdöntése árán is.
A prédikációjával, melyet a felkelés területén is tartott, mindenféle erôszakos cselekedet ellen volt. De a parasztoknál, kik a segítségégében reménykedtek, csak visszautasítást arat.
Luther felszólította az embereket, hogy a felsöbbségek önkényes szellemét szüntessék meg, ne a gazdaságit és politikait.
Így készült az írása "Wider die Mordischen und Reuberischen Rotten der Bawren" (A gyilkoló és rabló parasztok hordái ellen) , mely mind máig a reformátornak egy vitatott mûve.
A parasztok május 15.-én a fránkenhausi csatában egy megsemmisítô vereséget szenvedtek..
