|
Luther visszatérése Wittenbergbe (1522-25)Luther visszatér Wittenbergbe és átveszi a reformáció vezetésétAz elsô "képrobolás" után visszatért Luther Wittenbergbe. Néhány reformot visszavont, mert attol tartott, hogy az embereket tulságossan az új hithez kényszerítenék. Ezt természetessen meg akarta akadályozzni. 1522 március 6.-án visszatér Luther Wittenbergbe és a "böjti predikációval" a reformátikus mozgalmat, mely az ô véleménye szerint radikálissan megváltozott, ismét egy mérsékelt irányba helyezze. A kiátkozott visszatérése ugyan még veszélyes, de reformátorok Luther biztonsága szemszögébôl további részsikereket könyvelhetett el: A 2. nünbergi országgyülés szerint a kiátkozzást nem tudják megvalosítani. A harmadik nünbergi országgyülésen a kiközösítést ujra megerösítették, de a reformáció addigra annyira teret nyert, hogy Luther letartoztatása kevéssé valószinû volt. A következô években Luther azon dolgozott, hogy írásaival és prédikációval tanítását megvalósítsa. Az írásában "A világi felsőbbségről, hogy meddig tartozik neki az ember engedelmességgel" Luther a politikai etikája alapját fogalmazza meg, mely munkályában ismét a mérsékelt beállítottsága jellemzô.
1522-tól 1524-ig Luther prédikációs tevékenységét kell hogy kiemeljük. Egész Közép-Németországban prédikációs utazásokat tesz, így 1522 ôsszén Erfurtba és Weimárba is. Nagyon fontos feladatnak tartja, az evangélium hirdetését és magyarázatát. A szociális ügyek reformját az ún. közös kassza bevezetése jelentette. A község szociális és oktatási feladatát a régi egyház vagyonának bevonásával fedezték. Luther egyik legsürgetőbb feladata az oktatásik reform végrehajtása volt. Visszatérése elött egy-kétt professzor és tanuló Luther interpretációja miatt elbizonytalanodott és az egész oktatási rendszert megbénította.A reformációnak azonban jól képzett lelkészekre, tanárokra és tisztviselőkre volt szüksége. Az írásában "Minden német város tanácsnokának: kik a keresztény oktatást felépíteni és fentartani akarják" kötelezi a felsöbbségeket, hogy a fiataloknak egy jó oktatást garantáljanak. Luther és a parasztháborúA reformációnak új ellensége alakultak. Ezek a saját soraiból jönnek. Luther öket izgága és romlott léleknek nevezte. Münzer Tamás, pap és egykori Luther-hívô, 1525-ben Közép-Németországban a parasztlázadás vezére lett, mely délnyugaton már 1524-ben fellángolt. Ezek, a Lutheri tanokra hivatkozó erôk, igazságos (gazdasági) viszonyokat követeltek, akár a hatóságok megdöntése árán is.
A prédikációjával, melyet a felkelés területén is tartott, mindenféle erôszakos cselekedet ellen volt. De a parasztoknál, kik a segítségégében reménykedtek, csak visszautasítást arat. Így készült az írása "Wider die Mordischen und Reuberischen Rotten der Bawren" (A gyilkoló és rabló parasztok hordái ellen) , mely mind máig a reformátornak egy vitatott mûve. A parasztok május 15.-én a fránkenhausi csatában egy megsemmisítô vereséget szenvedtek.. |
|