Spalatin Georg
1484.01.17 - 1545.01.15
Luther teologiája, mely a biblia alapos tanulmányozásából és a régi egyháztanitással indokolt, már 1518-ban meggyözte a wittenbergi egyetem tanárai és tanulói többségét. Ez a sors az öregedö Friedrich den Weisen (Friedrich a bölcs) uralkodóra is várt, ki még a katolikus hitben hitt, kit Luther az egyházi reformáció ügyében meggyôzni szeetett volna. Ebben az ügyben a legjártasabb és megértô szóvivôjét a fejedelmi udvaron
Burkhardt Georgban találta, ki Spaltból származik (Nünrbergnél) és nevét Spalati a reformáció történelmébe nagy szerepett játcott.
Burkhardus Georgius az egyik elsô magiszter volt, ki 1503.február 2.-án az új wittenbergi fôiskola mûvészi fakultánsba beiratkozott és promoveált. Ezután a fiatal fejedelmi herceg Johann Friedrich nevelôje lett. Nem sokkal késôbb a Fejedelem titkostitkára lett és nélkülözhettetlen tanácsadója a irodalmi és más tanulmányi kérdésekben , ezzen kívül levéltáros, könyvtáros
és historiográfus, ki a fejedelmet és az egyetemet könyvekkel és folyóiratokkal látta el.
Nagy befolyása volt a fejedelmi kancellár hivatali ügyeiben és az egyetem tantestületének alkallmazásában és összeálításában.
A fiatal egyetem általa egy rátermet közvetítôt talált, mivel mint humanista a kórhoz felcsatlakozott és az új humanista szellem fejlôdését a Leucorea egyetemen támogatta. Luther baráti kapcsolatban állt Spalanittal és zorgalma az egyetem további fejlôdése álltal következôt írta:" Remélem és kérem, hogy a gimnáziumunkat nem felejted el, természetessen a görög és a héber nyelv bevezetése miatt aggódom." Több mint 400 levél ismert melyet Spalatinak írt. Spalatin teljesítménye mint könytáros az egyetemi könyvtárban nagyon értékes volt. Az egyetem ebben az idôben dicsôséges nagyságá fejlôdôtt ki. A Hallgatók beriratkozási száma magasabb volt mint az összes német föiskolának.
Neki köszönhetô a katolikus fejedelmek jó indulatu beállitottsága Lutherrel szemben. Spalatin tevékenysége mérvadó volt a Lutheri reformáció sikerénél.
1525 -ben mint szuperintendens Altenburgenbe ment. Kapcsolatát Wittenbergel továbbra is tartotta, de a kastély és az egyetemi könyvtár továbbra is felügyelete alá tartozott. 20 éves hivatali tevékenysége után 1545.január 15.-én egy nappal 62.születésnapja elött hunyt el.
|