A tézisek kihirdetése és annak következménye(1517-19)
elôzmények
1514. óta Luther nem csak a teológia professzora, hanem prédíkátor is a wittenbergi várostemplomban. Így az emberek lelki üdvössége is az ô felelôssége.
Észre kellett azonban vennie, hogy Wittenbergbôl sokan nem hozzá mennek gyónni, hanem a brandenburgi és anhalti városokba pl. Jütebogba vagy Zerbstbe utaznak búcsúcédulát (fôleg a Péter-búcsúcédulát -> búcsúcédula ) vásárolni.
A búcsúcédula-árusítás , mely atvette a gyónást szerepét és ezáltal a lelki üdvösség pénzzel megváltható volt, Luther véleményével ellentétes . Az ô nézete szerint mindenkinek egész életén keresztül Isten alázatosan kegyelmére kell hagyatkoznia.
A búcsúcédulák árusítása 1507-tôl kezdve gyors ütemben terjedt, mert a pápai állam és búcsúcédulák németországi árusításával megbízott Albrecht von Brandenburg püspök egyre gyakrabban anyagi gondokkal küzdöttek.
Ehhez még az is hozzájön, hogy az Anhaltban és Brandenburgban a búcsúcédulákat áruló domonkos rendi szerzetes, Johann Tetzel úgy "dolgozott", mint egy városi kikiáltó, ezért sok mendemondát terjesztettek róla. Azt mondták, Tetzelnél a halottak bûneit is meg lehetett gyónni.
Tetzel szólásai is , mint pl."Wenn das Geld im Kasten klingt, die Seele in den Himmel springt" ("Mihelyt a pénz a ládikába hullik, tisztítótûzből a lélek kiugrik") Luther heves tiltakozását váltották ki.
A tézisek kihirdetése 1517. október 31-én
Luther már 1517. október. 31-e elôtt prédikált a búcsúcédula-árusítás ellen. De ezen a napon - miután a búcsúcédula-árusoknak szóló utasításokat átolvasta - levelet írt egyházi feletteseinek. Abban remélkedett, hogy a nézeteltéréseket megszüntetik. A levélhez hozzácsatolta 95 tételét, melyeket a vita alapjának szánt.
Az azonban, hogy Luther ezen a bizonyos napon a téziseit hangos kalapácsütésekkel a wittenbergivártemplom ajtajára szegezte, a legendák közé tartozik. ( A tézisek kihirdetésének legendája)
A reakciók
Luther téziseit a püspökökön kívül csak néhány barátajának küldte el, ezért nem is várt és nem is kapott gyors válaszokat. 1517 vége felé azonban téziseinek nyomtatása már Lipcsében, Nürnbergben és Baselben is folyamatban volt. Egyes humanista tudósok és fejedelmek lelkesen fogadták, a római egyház viszont teljesen elutasította a téziseket. A legjobban kritizált Tetzel is így vélekedett. Luthert halállal fenyegette és azt kívánta, hogy ôt is, mint Husz Jánost, máglyán égessék el.A püspökök reakciója nem volt ilyen drasztikus. Elôször a pápát túdósították a "lázadóról", ezután Luther feletteseihez fordultak, hogy azok hassanak a ellenszegülôre. A Luther által felismert hibákat elsimerve egyes püspökök a reformáció kezdetén üdvözölték az újítási javaslatokat.
Események 1519-ig
A növekvô nyomás miatt Luther kénytelen volt téziseit további írásokkal pontosítani és magyarázni. 1518-as kijelentése szerint a tézisekkel a nézeteltérések megszüntetését és nem a pápaság helyzetének megingatását akarta elérni.A lavinát már nem lehetett megállítani. A pápai állam keményen reagált és 1518-ban Rómában eretnekpert indított ellene. 1519-ben nem történik semmi, mert Miksa császár meghalt és az ország a következô császár választásával volt elfoglalva. V.Károly megválasztása után a "harc" folytatódik Luther és követôi ellen .
