Luther szerepe a vallási-tárgyaláson; viszonya más véleményü reformátorokhoz
Luther visszafolytott vonala, beálítottsága a lázadó parasztok ellen és kompromisszuma a fejedelmekkel több oldalról kritizálva lett. Másrészt Luther mindig nagy nyomás alatt állt, a reformáció védelme a római-katolikus egyház ellen, mind politikai és teologiai szempontból. Ezzen a "kötéltáncon" sok egykori hívôje nem akart résztvenni.
1524-26-ig Luther a népszerû holland Humanistával Erasmus von Rotterdamm-mal
veszekedett a reformáció terhére és ez által az egykori humanisták, kik eddig Luther ötleteit támogatták, kettéoszlottak.
Luther, Karlstadt és a sveici reformátor Zwingli közti nézeteltérések az esti misével kapcsolatban 1529-ben a marburgi vallástárgyláshoz vezet, ahol csak egy részsikert érnek el.
Luther és Melanchthon a keresztelö mozgalom ellen kemény szavakat használtak, de a "münsteri keresztelôbirobalom" bukása után 1534/35 , a legyôzôtek elleni bánásmódott elítélték.
1537-ben Luther összeveszik a wittenbergi vetéltársával Johann Agricola-val, ki erre 1540-ben Wittenberget elhagyta.
Luther utolsó évei(1540-46)
"Ich bin schwach, ich kann nicht mehr."("Én már gyenge vagyok, én már nem birom")
Luther utolsó éveiben több testi fájdalmakban szenvedett. Ezenkívül lánya Magdaléna halála 1542-ben életét még jobban megnehezíti.
Luther viszonya a máshitüekhez, föleg a zsidókhoz, megromlik a rákövetkezö években. 1523-ban írásában mint pl. "Isten mint zsidó született" egy békülö állást mutat, addig az öregedö reformátor elítél mindenkit ki meg nem tér. Ebben a hangulatban készítette írását mint pl. "A zsidókról és ezzek hazugságai.
A reformáció ellenségei ellen Luther utolsó éveiben is harcolt. Az írásában A római baptisták parasztjait az ördög bujtja fel az utolsó csapása volt a római egyház ellen.
Luther minden csalódás és fájdalom ellenére prédikációját továbbra is fojtatta.
Az oktatási feladatát a Wittenbergi egyetemen ugyancsak egészen élete végéig komolyan vette, de az utolsó elöadás igy fejezte be: "Ich bin schwach, ich kann nicht mehr."("Én már gyenge vagyok, én már nem birom")
Luther halála (1546)
A betegségben szenvedô Luther 1546.jan.17.-én elindul utolsó utjára, szülôvárosába Eisleben-be, ahol a mansfelgi gráf családban keletkezett veszekedést nyugtatni.
Tárgyalása eredményesen végzôdik.
Luthernek már nincs ereje Wittenbergbe visszatérni. 1546 február 18.-án meghal Eisleben-ben. Halálos ágyában következôt mondta: "In Deine Hände befehle ich meinen Geist. Du hast mich erlöst, Herr, Du treuer Gott."( A kezedben rádbízom a lelkemet.Te engem megváltottál, úram, te hûséges isten).
Miután Luther koporsóját két napig Eisleben-ben tartoták, Halle-n és Bitterfeld-en keresztül Wittenberg-be hozzták.
Február 22.-én a Wittenbergi Kastélytemplomban temették el, a gyászbeszédet Johannes Bugenhagen tartotta.
Luther halotti háza
További Információk: Dr. Volkmar Joestel, Luthercsarnok Wittenberg : Luther halála
|